Az emberi kapcsolatok olyan rétegei, ellentmondásai bontakoznak ki a történetben, 
melyek kulcskérdése: Tudunk-e szeretni? Hol a határ szeretet és birtoklási vágy között?

Részlet a darabról készült kritikából:

„A Csak tenyérnyi vér címet először olvasva egy olyan gyilkosság rajzolódott ki a szemem előtt, amelyet igyekeztek a lehető legudvariasabb, legkonszolidáltabb módon kivitelezni. Hiszen nem szabad az illedelmes világot egy olyan aprósággal zavarni, mint hogy két ember között az indulatok a tarthatatlanságig feszültek. A szerző, Tallér Edina, és Gerner Csaba, aki a főszereplőt kelti életre, nem is hazudtolták meg magukat. A Csak tenyérnyi vér hátborzongatóan jól megírt és összeállított alkotás, Gerner Csaba pedig remek választás volt a szerepre. A bírói szerep alól pedig valóban nincs felmentés a néző számára. A hallottak alapján és a felmerülő, kérdésekkel küzdve meg kell hoznunk saját ítéletünket.”

író: Tallér Edina
Rendező: Viktor Balázs
Szereplő: Gerner Csaba

Az előadás megrendelhető

Kontakt: talleredina@gmail.com

Részlet a darabból:

Helyszín:

Showműsorok kulisszájára emlékeztető csilli-villi, reflektorokkal megvilágított stúdió. Vagy csak egy szűk szoba? Ha égnek a fények, ragyogó tévéstúdió, ha kialszanak, szűk szoba.

Műsorvezető:

Jó estét, hölgyeim és uraim! Rég találkoztunk, ugye? Hogy vannak? Jól vannak? Csak rám figyelnek, ugye? Rám hangolódtak? Minden elcsendesedett önök körül? Megvan a belső béke? Figyeljenek jól, mert ma is történelmet írunk! Aki nálunk itt, ebben a műsorban fellép, és eddig híres volt, az mostantól még híresebb lesz, ha ismeretlen volt, holnapra már a sarki fűszeres is tudni fogja, ki az illető! És hogy ki az illető?

Képzeljenek el egy férjet, aki imádja a feleségét. Egy férj, aki minden nap hajnalban kel, egésznap dolgozik, oszt-szoroz és minden körülmények között kedves az ügyfelekkel. Két dolog számít az életében: imádott felesége és az üzlet. Az üzlet, ami a szép és nyugodt családi élet záloga. Zálogos. Az emberek megmentője. Mindent ennek a két dolognak vet alá, munkát, időt, életet nem spórolva áldozza fel magát a szerelem és hivatástudat oltárán.

Főhős:

Igen, kérem, én vagyok… Hol vagyok? Ez vagyok… Ez vagyok én.

Műsorvezető:

Hóhó, lassan a testtel, Uram! Önnek még nem adtam szót! Be kell tartanunk a műsor játékszabályait. Akkor tehát jöjjenek a játékszabályok röviden! Ahhoz, hogy nézőink pontos képet kapjanak a körülményekről és azok főszereplőjéről, mi mindent megteszünk. Önök nélkül nincs igazság, nincs béke! Hogy ki is ez az ember és mit érdemel, csakis önök dönthetik el.

Tehát. Ránk hangolódtak? Igen? Nem hallom! Igen? Mondom: Igen? Nem hallom! Igeeeen!

Akkor vágjunk bele! Képzeljenek el egy férjet, aki mindent a feleségéért tett. Imádja őt, bármit megtenne érte. Ám egyszer csak, egyik percről a másikra, minden megváltozik. A fényt árnyék követi, a napsütést borulás… Képzeljenek el egy férjet… Egy összetört férfit. Egy férfit, aki ereje teljében van, alig múlt negyvenéves, most érkezik a csúcsra…de nem… Egy férj, aki  felesége holtteste előtt áll… Brrr! Hátborzongató, nem? Ugye? Kérdés: ön mit tenne, ha holtan találná az utcán házastársát? Felelősnek érezné magát? Igen vagy nem? Igen vagy nem? Igen vagy nem? (A Műsorvezető provokálja a nézőket, ösztönzi őket a szavazásra, vagy épp ellenkezőleg, elbizonytalanítja azt, aki szavazna.) Ettől több infóra lesz szükségünk! Menjünk tovább! Képzeljenek el egy férfi, aki öngyilkos asszonya teteme előtt áll. Mi történt? Hogy történhetett? Mi vezetett idáig? Milyen lehet az élete egy olyan asszonynak, aki gyönyörűsége és fiatalsága hajnalán eldobja magától az életet? Vajon milyen lehetett a lelke annak az asszonynak, aki ilyen borzalmat el tud követni? Elvetette magától az életét, örök bánatra kárhoztatva ezzel mindazokat, akik szerették, és örök kárhozatra ítélve önmagát, hisz az öngyilkosok pokolra kerülnek. Igen. Igen. Igen. Igen. Igen. Igen. Vagy nem? Vagy nem? Vagy nem? Vagy nem? Vagy nem? Kik ezek az emberek? Ki a bűnös? Mi legyen a büntetése? A válasz az Önök kezében van! Kezdjük!