(játék a szerelemmel)
A Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Fesztívál fődíjas előadása
Mit rontunk el egy társkapcsolatban? Miért nem működik? Miért hozzuk jelenbe a múlt hibáit? – többek közt ezekre a kérdésekre keresi a választ nő és férfi. Az Egy perccel tovább című előadás a párkapcsolati nehézségekről, az együttlét örömeiről, bánatairól, a férfi és a nő örök ellentétének kialakulásáról, valamint a gyerekkori elfojtások jelenre ható fejleményeivel foglalkozik.
„Hatvan másodperc. Ennyi kéne csak, nem több. Milyen jó lenne csak egy perccel tovább maradni, beszélni, kortyolni, csókolni, heverni, biztos jó lenne egy perccel tovább élni. Mindig egy perccel tovább. Ebben az ajándék minutumban persze mondhatnánk valami igazán okosat, szellemeset, és így könnyedén helyrehozhatnánk mindent. Lépcsőház-effektus ez, amikor a veszekedés után már eljöttünk a lakásból, és csak túl későn, a lépcsőházban jut eszünkbe az a bizonyos mindent helyretevő mondat, ami persze már sosem hangzik el.” (Részlet a darabról készült kritikából)
Nő: Kondákor Zsófi
Férfi: Jászberényi Gábor
Rendező: Gerner Csaba
Író: Tallér Edina
Az előadás megrendelhető.
Kontakt: talleredina@gmail.com
Részlet a darabból:
Személyek:
NŐ
FÉRFI
Díszlet:
Asztal, székek, álló tükör, polcok.
1.
| A Nő egyedül tesz-vesz, pakolászik, „nem találja a helyét”, végül leül az asztalhoz, piszkálgatja a terítő szélét. Vár valakit. | |
| NŐ | Legyen úgy, hogy most jössz meg, egy kicsit lihegsz, zavarban vagy, nem tudod, hogy sírni fogok vagy nevetni. Nem szeretsz így látni, inkább rám sem nézel, leülsz mellém, megkérdezed, mi a helyzet, és majd ahhoz tartod magad. |
| A Férfi belép, próbál mindent úgy csinálni és mondani, ahogy a nő kitalálta. | |
| FÉRFI | Szia. Na, mi a helyzet? |
| NŐ | (még mindig a terítő szélével játszik, mosolyog.) Semmi. Taxival jöttél? |
| FÉRFI | (bólint.) Nagyon szép vagy. |
| NŐ | Hülyén érzem magam… Rosszul érzem magam. |
| FÉRFI | Hagyjuk? Nem akarom, hogy rossz legyen. |
| NŐ | Nem, nem rossz, csak rosszul érzem magam… Kicsit várjunk… Egy kis időt kérek. |
| FÉRFI | Jó… |
| Csendben ülnek. A férfi arra vár, hogy a nő kitalálja, mit és hogyan csináljanak. | |
| NŐ | Így nem jó. Kezdjük el még egyszer. |
| FÉRFI | Akkor most menjek ki? |
| NŐ | Igen. |
| Férfi kimegy. | |
| NŐ | Legyen úgy, hogy bejössz, lihegsz, zavarban vagy. Leülsz mellém. (A férfi bejön, mindent úgy csinál, ahogy a nő mondta. Leül. ) Most mondd azt, hogy: Szia, na, mi a helyzet? |
| FÉRFI | (pontosan olyan hangsúllyal, mint a lány az imént.) Szia, na, mi a helyzet? |
| NŐ | Ne így! Így: Szia, na, mi a helyzet? |
| FÉRFI | (Utánozza.) Szia, na, mi a helyzet? |
| NŐ | Nem jó, ne így!… Mindegy… Hagyjuk… Taxival jöttél? |
| FÉRFI | Szép vagy. |
| NŐ | Hülyén érzem magam… Rosszul érzem magam. |
| FÉRFI | Hagyjuk? Nem akarom, hogy rossz legyen. |
| NŐ | Nem, nem rossz, csak rosszul érzem magam… Kicsit várjunk… Egy kis időt kérek. |
| FÉRFI | Jó… Kimenjek? Jöjjek be megint? |
| NŐ | Nem. Így az egész nem jó… Inkább úgy legyen, hogy az öledben ülök… És legyünk inkább itthon, nálam. Sohasem tudnék nyilvános helyen találkozni veled, nem akarom, hogy mindenki lásson. Ülök az öledben, kézzel-lábbal ölellek, zavarban vagy, nem tudod, hányadán állunk, nálam elég nehéz eldönteni, boldog vagyok vagy boldogtalan, mindent ugyanúgy csinálok. |
| FÉRFI | Megeszlek, te! |
| NŐ | Szeretsz? |
| FÉRFI | Igen. |
| NŐ | Miért? |
| FÉRFI | Mit miért? |
| NŐ | Miért szeretsz? |
| FÉRFI | Nem tudom… Csak… Nagyon szép vagy. |
| NŐ | Csak azért szeretsz? |
| FÉRFI | Nem, nem csak azért. |
| NŐ | Hát még miért? |
| FÉRFI | Ne kezdd már megint! Ugyanazért, amiért tegnap, meg tavaly, meg azelőtt, meg azelőtt. |
| NŐ | Mondd el még egyszer! Miért szeretsz? |
| FÉRFI | Mindenért. Mert szép is vagy és okos és jó és kedves és vidám… |
| NŐ | És ha majd öreg leszek, rosszkedvű és csúnya? |
| FÉRFI | Te sohasem leszel csúnya. |
| NŐ | Szóval csak azért szeretsz, mert szép vagyok. |
| FÉRFI | Jaj, ne! |
| NŐ | Ha öreg leszek, akkor már nem fogsz szeretni? |
| FÉRFI | Dehogynem, akkor is. |
| NŐ | Nem. Akkor nem fogsz szeretni. |
| FÉRFI | Te döntöd el, hogy én kit fogok szeretni, ha öreg leszel? |
| NŐ | Igen. Ha öreg leszek, nem kellek már neked. Sajnálni fogsz… Tudom, hogy csak azért szeretsz, mert szép vagyok…Valld be! |
| FÉRFI | Nem, nem azért szeretlek. |
| NŐ | Miért, nem vagyok elég szép? |
| FÉRFI | Hagyd már abba! Gyönyörű vagy, de nem azért szeretlek. |
| NŐ | Akkor miért? |
| FÉRFI | Elmondtam százszor. Ne kérdezd. Ilyet csak frusztrált kiscsajok kérdeznek dugás előtt vagy után. |
| NŐ | Aha. Szóval én egy frusztrált kiscsaj vagyok szerinted. |
| FÉRFI | Nem. Szerinted vagy az. Én inkább érdekesnek talállak. És igen, szépnek is, bocsánat, bocsánat, de igen, ezért is szeretlek. És kíváncsi vagyok arra is, hogy milyen vagy öregen. |
| NŐ | Na, azt biztos nem játsszuk el most! |
| FÉRFI | Minden lehetséges módon megnézlek. (Viccesen.) Elszánt vagyok! Rajtam múlik, milyen leszel. |
| NŐ | Ne érdekeljen. Elég, ha én tudom, milyen vagyok. |
| FÉRFI | Én tudom, milyen lehetsz. |
2.
| Kiszáll a férfi öléből. | |
| NŐ | Van úgy, hogy nem teszek magamért semmit, csak annyit, hogy lemosom és átlakkozom a körmöm, és máris jobban vagyok. Gyerekkoromban harmincnégy babám volt, mind alvós baba. (Behoz egy halom alvós babát, leteszi. Leül a tükör elé, sminkelni kezdi magát.) Nem tetszettek eléggé, hát fogtam magam, kifestettem őket, szemhéjakat és körmöket, színes filctollal. Nem nagyon sikerült, rondák lettek a gumifejükbe ivódott festéktől. Mit lehet játszani egy babával, ha csúnya? Elégettem mind, bedobtam a kályhába. |
| FÉRFI | (A lányhoz lép.) A nők sosem tudják, hol kell abbahagyni a szépítkezést. |
| NŐ | Állítólag mindenkinek csak egyfajta arcfestés áll jól, például barna árnyalatok vagy rózsaszín. Ezt egy sminkes könyvben olvastam, én is benne vagyok. Én voltam a fotómodell. Mégis van olyan arc, amivel bármit lehet, ezért soroltak engem a vadsminkekhez. Egyik képen piros a szemhéjam, lila a szám, másikon sárgához arany vagy vastag fekete satír a szememen, és vérvörös a száj. Úgy nézek ki, mintha mindig másvalaki volnék. |
| FÉRFI | Átalakítógép. |
| NŐ | Gyerekkoromban sokszor játszottam azt, hogy a forgótárcsás mosógépnek varázsereje van. Bámultam bele a tölcsér alakú örvénybe, forogtak a ruhák, néha felszínre került egy bugyi vagy zokni, aztán eltűnt, a következő körnél előjött valami más. Amit bedobok, elmerül, visszajön, és másmilyen lesz. |
| FÉRFI | Nem érdekelnek a kiszínezett történeteid. Te érdekelsz. |
| NŐ | Én vagyok a történet. |
| FÉRFI | A sztori hidegen hagy. |
| NŐ | Ennek a történetnek úgy lesz vége, hogy szerelmeskedünk a folyóparton. |
| FÉRFI | Na, ennek viszont örülök. Fülig ér a szám. |
| NŐ | Ülünk majd a parton, éppen most hagytuk abba a szerelmeskedést, a válladra hajtom a fejem, te pedig egy akácfa ágáról tépkeded a leveleket, szeret, nem szeret, szeret, nem szeret. |
| FÉRFI | Így lesz vége? |
| NŐ | Így. |
| FÉRFI | Hogy nem szeret? |
| NŐ | Igen. |
| FÉRFI | Nem! |
| NŐ | De! |
| FÉRFI | De nem! |
| NŐ | De igen! |
| FÉRFI | Ennek a történetnek úgy lesz vége, hogy szerelmeskedünk a folyóparton, aztán gyereket szülsz nekem, kettőt vagy hármat és minden szombaton borsólevest főzöl, finomabbat, mint az anyám. |