(szociobörleszk)

„A dráma cselekménye egy irodában játszódik, ahol az alkalmazottak életét látjuk, szinte valóságshow-szerűen. Ez a munka hivatalosan diszpécserkedés, a darab szereplői kapcsolják be a telefonálókat a tévés jósnőhöz, és amikor ez éppen nem lehetséges, nekik maguknak kell „jósolni”. Munkájuk másik fele még ennél is nevetségesebb: állatokként kell bemutatkozniuk különféle perverzeknek, akik azért hívják ezt a számot, hogy néhány percig erotikusan beszélgethessenek a „cicuskájukkal” vagy „malackájukkal”. Mindebből az is következik, hogy a munka elvégzéséhez túlzott intelligenciára nincs szükség. Az alaphelyzet tehát nem túl bonyolult: sok kilátástalanul és cél nélkül tengődő középkorú ember összezárva egy olyan helyre, ahol a legkisebb változások is megrengetik a szűk, zárt világukat. (…) Nagy változást hoz mindenki életébe a „kaliforniai álom” reményképe: versenyezni kezdenek egymással a dolgozók, szövetségek alakulnak, ahol a tagok más-más okokból szeretnék megnyerni a versenyt. (…)  Tallér Edina szándékosan játszik rá a klisékre, és nem is akart eredeti befejezést írni, hanem a sitcom-ok világa és a valóság közötti egyre nagyobb hasonlóságon ironizál.” (Kiss A Kriszta)