Az írás magányos munka, bizonyára ez is az egyik oka annak, hogy ragaszkodom hozzá, és bárhogy is alakulnak a körülményeim, hűséggel kitartok mellette. Szeretek egyedül lenni.

Viszont a valamirevaló hűségről szóló históriáknak mindig van legalább egy bekezdésük, ami arról szól, hogy egyszer majdnem vége lett.

Azt már csak utólag, mikor megtaláltam a helyem és csapatom (csapataim) vettem észre, hogy a színház, a drámaírás volt az, ami túljuttatott a holtponton.

Életem első drámájának, az Egy perccel tovább című darabnak, és az ebből készült előadásnak köszönhetem, hogy a Másik Produkciónak lehetek már évek óta a tagja, amely az egyik legfontosabb csapattá vált az életemben. Olyan művészek, szakemberek és segítők jönnek itt össze, akik hasonló értékrend mentén dolgoznak, élnek, és hasonlókat gondolnak a művészetről, színházról, irodalomról, mint én.