Tallér Edina: A Húsevő

Ölelés

Egyszerre két férfit tenni boldoggá, ez az álmom. Főznék, mosnék, éjjel én aludnék középen, mindenkinek jó legyen. Jutnék is, meg maradnék.

Kapott a lányom egyéves korában valakitől egy piros kimonót. Biztos azért azt, mert vágott szemű. Pont farsang volt a bölcsiben, ráadtam, meg rizskalapot, mert haja még nem volt, nem tudtam megcsinálni a jellegzetes frizurát. Jaj, de cuki rizsszedőlány, mondta egy másik anyuka. Nem rizsszedőlány, hanem gésa, mondtam én, de a másik anyuka jobban tudta. Rizsszedőlány, igaz, mondta és belecsípett a lányom arcába, nem illik ilyen szép kislányra azt mondani, hogy gésa, igaz?

Van egy játékom unalom ellen. Hivatali várakozásnál, vagy az orvosi rendelő várótermében, ha nem vagy túl beteg, nagyon jó. Azt játszom, nézem az embereket, főként a nőket, mi mindig egymást nézzük. Megfigyelem a szemét meg a száját, az nagyon érdekes, a szája. Meg a ruháját, mint első, fontos információt, és ha nem tetszik, amit látok, átfestem. Kihozom belőle a legtöbbet.

Legyek én felül, próbáljuk meg úgy, kitalálunk valamit, ketten csak összehozzuk, ez így nem mehet tovább, nekem sose jó. De jó, mondom, mert tényleg az, nekem így is jó, de állítólag, mondja ő, csak azért hiszem, mert még sosem éreztem a különbséget. Ő volt az első férfi, aki a legtöbbet tette értem.

Huszonhat vagy ötven éves nő. Vajszínű félcipő, sötétbarna kockasarokkal, nejlonharisnya, vékony a bokája, lehet, hogy a térde is szép, nem látszik, a barna szövetszoknya fél lábszárig ér. Dereka nincs, persze van, mindenkinek van, de neki nem nagyon lehet, mert bő, selyem dzsörzé ing van rajta, ami épp a csípője közepéig ér, mi másért viselhet ilyet? Kecses hattyúnyak, nyakszirtig vágott barna, nem, inkább keseszínű haj, szép ívű, de keskeny száj, szív alakú arc, világító kék szemek. Vegyük le azt a szoknyát, vagy döntsük el, hosszú legyen, esetleg rövid, csak legyen valamilyen, ilyen ne. Rövid se legyen, az nem jó, nem takar. Szerelem nélkül él, ilyenkor az ember, csípő és combtájon elhagyatott, az látszik, mint a fénytelen haj. Legyen farmer, meg egy egyszerű fekete, lapos cipő, mégsem barna kockasarok. Kap egy kék inget lefelé bővülő, indiait. Kifestem a szemhéját kékre, csak épp egy leheletnyi, pont annyi, mint a szájfény, így megmarad a saját arca. Néhány titkos melírcsík a hajba, napi három kedves szó, vagy ölelés, mindegy, adja vagy kapja, csak legyen, egy kiadós dugás és kész. Ki akar a lányából rizsszedőt, ha gésa is lehet?

Álljak a tükör elé, nézzem magam, koncentráljak a magzatra és mondogassam, olyan szép legyen a szemed, mint az enyém, dús legyen a hajad, mint az enyém és így tovább, soroljak fel mindent, ami szeretném, ha lenne a gyerek belőlem. Így kell csinálni, mondta nagyanyám, Isten is így csinálta, meg ő is, azért lett három gyönyörű lánya, egy fia, a vetéléseket nem számoljuk. Állok, koncentrálok, ott a méhem, kis, rugalmas burok, benne egy gombóc, nincs még semmije, csak karmai vannak, úgy érzem, azzal kapaszkodik, ott maradni mindenáron, szarik rá milyen lesz az arca, csak azt akarja, legyen neki. Én is akarom, a saját arcom nem érdekel, ismerem, az övé kell, nem az enyém, nem vagyok Isten, burok vagyok, pokla, belül bélelt, puha, növök vele, addig, amíg ő akarja, szétfeszítünk minden húrt, főleg engem, szétrepedek az sem baj, csak jöjjön már, nézzünk szembe.

Vér

Egyek sült vért, friss, az csak frissen jó, van benne vas, a fejlődő szervezetemnek, ez a reggeli. Iszonyúan visít a disznó, ha ölik. Jó böllért kell választani, ezt a nagyapám mondja, mert akkor egy vágás, vagy szúrás is elég, esetleg kettő, három, mindenképpen gyorsan végezzen, mert ő már látott olyat, hogy a malac, mikor leszúrták, elfutott, az emberek meg utána, aztán végül lelőtték, mondjuk akkor mindenki be volt rúgva. Nem szabad sokat inni, de azért reggel egy pálinka, hideg van, meg hát, csak egy élet, vagy mi.

Egy mesebeli királylány egyszer úgy berágott a szerelmére, hogy megfőzte a gyerekeit. A pasi, meg ő, szeretők, gyerekeik is születnek, meg jó sok mindent tett még ezért az ügyért a lány, a saját családját elhagyta, elárulta, ilyesmi. Aztán a férfi másik királylányt akar feleségül venni, ettől bekattan, mármint a csaj, szanaszét gyilkol mindenkit. A másik nőt, meg annak az apját, szépen sorban levágja a saját gyerekeit, megfőzi vacsorára és megeteti a pasival. Állítólag ez karmatikus ügy volt, sorsdráma. Hát a férfinak biztos, nem nagyon tehetett az ügyben semmit, fincsi volt a vacsora, megette.

Nagyanyám szerint nincs jó anya, meg rossz anya, csak anya van, vagy nincs, erre nem szabad nagyon ráizgulni. Az a lényeg, tisztességgel, legalább egy évig szoptassak, ne féltsem a mellem, különben is az anyám bőrét örököltem, minél asszonyosabb lesz, annál jobban kell az uramnak. Ne akarjak jó lenni, jó nem lehet az ember, főleg nem úgy, ahogy ők várják, mármint a gyerekek. Mindegy mit mondok nekik, látnak azok a szemüktől, de nem mindegy mit csinálok, úgyhogy maradjak a seggemen, legyek, aki vagyok, és soha ne hagyjam őket el. Nagyanyámnak sok gyereke volt, tudta mit beszél. Mondjuk ő nem is kerülhetett olyan helyzetbe, mint a királylány, mert meghalt majdnem minden gyereke, nem lett volna kit megenni, ha egyszer mégis úgy dönt, nem fogadja el a sorsát.

Anyám férje jó céllövő volt. A szomszéd Joli néni galambjait lődözte, anyám meg csinált belőlük levest, néha ráharaptunk a sörétre. Lelőtte a galambot, kikötötte a fához, koncentrált, célzott és eltalálta a jobb szemét. Mondta, próbáljam meg én is, így, meg úgy kell célozni és mutatta, hogy. Sikerült, kilőttem a bal szemét, állítólag, ő mondta, de ez igazából akkor már nem látszott, az állat feje se látszott, szétlőttük. Voltak kutyái, nagyon hallgattak rá, azt mondta, azokat nevelni kell, meg büntetni, hogy tudják, ki a gazda, a falkavezér. Sok kutyát nevelt, egyszer az egyik rossz fát tett a tűzre, ő meg, anyám férje, a kocsi után kötötte, úgy húzta végig a mezőn, azt mondta ez a büntetés és neki ez a szar kutya nem kell, odaadja valaki másnak. Másnak, akinek pontosan egy, a büntetéstől csontig lekopott húsú állat kell.

Szeretem a férfiszagot. Sokan mondják, hogy hű, meg ha, és büdös, meg ilyenek, de szerintem nem tudják, mit beszélnek, csak megtanulták. Szükségem van rá. Megyek az utcán, aszfaltoznak, vagy valamit csinálnak, engem nem érdekel, az a fontos, hogy dolgoznak, vannak izmaik, látom, ahogy dolgoznak az izmaik, ha elmegyek mellettük, megállnak, néznek, de úgy, hogy lássam, és van szaguk meg mindenük. Úgy kerek a világ, ha dolgoznak az izmai, ez így van rendjén, ne mondja, csinálja, de nagyon, úgy, hogy izzadjon belé, mert annak van szaga, életszaga van, férfi. A világnak ott van vége, ahol már nem néznek. Egyszer összekentem a véremmel valakit.

Véletlen volt, nem vettem észre, átütött a bugyimon, ő meg egész közel, átölelt hátulról, így aludtunk, mert csak így volt hely. Barát volt, afféle, semmi egyéb, azért aludt velem, mert nem volt hol aludni, hát jöjjön, nekem jól jött, mindig egyedül alszom, pedig nagyon utálom, csak hagyja magán a nadrágját, én meg a bugyit, így nem lesz semmi baj, de lett, mert egész éjjel kínlódott, rajtam volt az a rohadt bugyi, reggelre meg összevéreztem. Ne haragudjon, mondtam, vegye le a nadrágját, kimosom, sajnálom, ő meg mosolygott, nyugi már, ne zizegjek, bújjak még oda egy kicsit, életében nem volt még ilyen furcsa éjszakája és nem látott még ilyen bolond lányt, de higgyem el a véremmel nincs semmi baj, sokkal cikibb hogy lilára rúzsozom a számat.

Fessék sárgára, meg zöldre, meg vörösre a falakat, mondtam, mikor megvettem a házat. Azt mondták rossz ötlet, mert új, még süllyedni fog, meg kell várni, míg stabilak lesznek az alapok, addig még repedhetnek a falak, ha színes, jobban látszik, de ha fehéren hagyom, könnyebb kijavítani a hibákat. Nem érdekel, mondtam, nem akarom kijavítani a hibákat, egy-két repedés belefér.